Cukorbetegközpont

Biguanids kezelésére a 2 típusú diabetes

Folyamatban van új vegyületek kipróbálása és elterjesztése.

Receptgyűjtemény Ez a weboldal sütiket cookie használ a látogatói élmény javítása érdekében, releváns hirdetések jelenítése, küldése miatt és az oldal forgalmának elemzése céljából. A sütik az Ön böngészojében tárolódnak, segítségükkel tudunk személyre szabott szolgáltatásokat nyújtani. A sütik beállítását Ön bármikor módosíthatja. Gyógyszeres kezelés indoka: II-es típusú cukorbetegség diagnosztizálása során az elsődleges terápia az életmód orvoslásmely magéban foglalja az egyénre szabottan összeállított meghatározott energia- és szénhidrát tartalmú étrendetilletve az egyén adottságaihoz, lehetőségeihez, céljaihoz igazított mozgásterápiát. Amennyiben mindez nem elegendő a vércukorszint stabilizálásához, gyógyszeres terápia szükséges.

HB néven új, a glibenklamidhoz hasonló szerkezetű szulfanilurea kifejlesztése van folyamatban, amitől azt váják, hogy az inzulinszekréció fokozásával, az eddigi szulfanilureáknál erősebb hipoglikémizáló hatással bír.

Vércukorcsökkentő hatásukat, nem ismert mechanizmus útján, a glukóz stimulálta inzulin szekréció fokozásával fejtik ki. Későbbiekben a perifériás glukóz-felhasználás fokozódását is kimutatták.

  • Ezen rendszerekben is helye lehet – helye van – a metforminnak.
  • Diabetes finger amputáció kezelése
  • Története[ szerkesztés ] A kecskeruta Galega officinalis nevű növényt évszázadok óta használták a cukorbetegség kezelésére.

Sajnálatos módon az állatkísérletek során észlelt mellékhatások miatt reverzibilis májfunkció-károsodás a klinikai alkalmazás még várat magára. NIDDM betegeknél napi mg-ot adva szignifikánsan csökkentette az éhgyomri és posztprandiális vércukorszintet, feltételezhetően azáltal, hogy az inzulin-szekréció alfa-2 gátlását blokkolta. Elsősorban hasmenést okozó nem kívánt hatása korlátozza klinikai alkalmazhatóságát.

Mind a hidrazinok, mind a zsírsavoxidáció-gátlók, csökkentik a máj fokozott glukóz produkcióját, ezt állatkísérletek egyértelműen bizonyították is, de toxikus hatásuk miatt jelenlegi formájukban gyógyszerként nem alkalmazhatók. Az orális antidiabetikumok ismertetése után nem kerülhetjük meg az alapkérdéseket: 1.

biguanids kezelésére a 2 típusú diabetes primary care diabetes impact factor

Mikor indokolt orális készítményt adni? Meddig lehet orális hipoglikémizáló kezelést folytatni, ill. Feltehetjük ezeket a kérdéseket másképpen is: 1. Jót teszünk-e a betegnek, ha kizárólag a diéta már nem biztosít megfelelő anyagcsere-egyensúlyt és a "valódi szubsztitució" inzulin helyett orális antidiabetikumot adunk?

Mi a helyesebb NlDDM betegek esetében, ha orális készítményekkel már nem biztosítható a megfelelő szénhidrát-anyagcsere egyensúly minél előbb vagy lehetőleg minél később térjünk át exogén inzulinkezelésre?

Mindezen kérdések elméletileg egy probléma köré csoportosulnak. Nevezetesen az orális antidiabetikumok ideig-óráig teljes értékű inzulinpótlást nyújtanak-e, avagy ezek csak a beteg kényelme érdekében adott "pótszerek"? Az ismeretes UGDP tanulmány21 mintha azt sugallná, hogy a tabletták nem ideális antidiabetikumok, inkább adjunk azonnal inzulint, ha a diéta önmagában nem elegendő.

Ma már tudjuk, hogy az ott leírtak a szulfanilureák ún.

Pharmacology Review: Biguanides (Metformin)

Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ezen betegek döntő része inzulinrezisztens, inzulinigényük jelentős. Úgy gondoljuk, hogy a tablettáról exogén inzulinkezelésre történő áttérés individuális. Súlyos hiba lenne biguanids kezelésére a 2 típusú diabetes inzulint - annak feltételezett aterogén hatása miatt - nem adni olyan betegnek, akinek metabolikus állapota anélkül nem tartható megfelelő egyensúlyban.

biguanids kezelésére a 2 típusú diabetes cukorbetegség kezdeti szakaszában a kezelés otthon

Ma a betegek nagyobb hányada orális antidiabetikumokat szed, és bár az exogén inzulinnal kezeltek száma az ezredfordulóra várhatóan megkettőződik, e szerek jelentősége aligha csökken. Új és új készítmények kerülnek kipróbálásra és a klinikus elsősorban olyan készítményeket fog előnyben részesíteni, melyek minél kevesebb potenciális kárt okoznak, nem hoznak létre súlyos hipoglikémiát, mellékhatásaik enyhék, ugyanakkor hatásos antidiabetikumok.

Fontos szempont lenne az endogén hiperinzulinizmus elkerülése is. Sajnos ez ideig az NIDDM cukorbaj kezelésében minden szempontból ideális készítménnyel még nem rendelkezünk.

Cukorbetegség gyógyszeres kezelése

Hermann, L. In: International Textbook of Diabetes Mellitus. Alberti K. Franke, N. Loubatieres, A. Chen, KK. National Diabetes Data Group. Classification and diagnosis of diabetes mellitus and other categories of glucose intolerance. Eisenbarth, G. New Engl. Arnqist, N. Diabetic Medicine Simpson, H. Lancet l: 1.

Füessl, H. McIvor, M. Diabetes Care 8: Radziuk, J. Diabetes Lefebvre, P. New Aspects in Diabetes. Treatment strategies with alpha-glucosidase inhibitors, de Gruyter, Berlin New York. Puls, W. Diabetologia 9: Naturwissenchaften Malaisse, W. Diabetes Care 13 Suppl.

Kolterman, O. Lebovitz, H. Diabetes Care 7.

Olefsky, M. Beck-Nielsen, H. Kilo, C. Miller, J. Diabetologia Pogátsa G. John, E. Pickup, J. Blackwell Scientific Publication Oxford. Halmos T. Orvosi Hetilap Asplund, K. Berger, W. Diabetes Care Schimizu, N. Effect of gliclazide on platelet aggregation, adhaesion and blood coagulation.

biguanids kezelésére a 2 típusú diabetes a hidrogén-peroxid a diabétesz kezelésében

Pharmacometrics Schaefer, G. Diabetes Metab 9: Lucis, O. Perrot, D. Revue de la litterature. Soins Int. Urgence 2: Winkler G. Hutchison, S. Prager, R. Bailey, C. Diabetic Med. Gustavson, A. Acta Med. Taylor, K. Effendic, S. Acta Endocrinol. Levin, P. Jovanovic, L.

Kawazy, S. Kashiwagi, A. Kuhnle, D. In Biguanids kezelésére a 2 típusú diabetes M. Eds Diabetes Excerpta Medica Amsterdam Fujita, T. Wallberg-Henriksson, H. A Kovách G.